A vádirat szerint I. rendű vádlott miután tudomást szerzett arról, hogy az alkoholizáló életmódot folytató, szellemi leépülést mutató sértett egyedül él a saját ingatlanában elhatározta, hogy az ingatlan tulajdonjogát tőle csalárd módon megszerzi. Elhatározásának megfelelően 2017. májusában felkereste a sértettet és vele az adásvétel tényleges körülményeit nem ismerő ügyvéd előtt adásvételi szerződést kötött a szerződésben megnevezett vételár kifizetésének tényleges szándéka nélkül oly módon, hogy a szerződéskötéskor átadott összeget azonmód visszavette a sértettől. 2017. októberében az ingatlant tovább értékesítette a tulajdonszerzés körülményeit nem ismerő személy részére.

A sértett 2017. júliusáig élt tovább a lakóingatlanban, majd I. rendű vádlott őt átköltöztette az általa és II., valamint III. rendű vádlott által lakott ingatlan garázsépületéből leválasztott ablak és mellékhelység nélküli, folyóvízzel nem rendelkező mintegy 5 négyzetméter alapterületű helységbe. A sértettnek nem volt váltóruhája, a vádlottak a sértettet minimális ellátását biztosították, őt a ház körüli munkavégzésre – kerti munkára, tűzifaaprításra – fogták, munkájáért fizetést nem adtak, ellátásokból származó jövedelmét teljes egészében elvették és saját megélhetésükre fordították.