A vádirat szerint a vádlott a házassági életközösségük megszakadását ideiglenesnek tekintette, nem tudott belenyugodni abba, hogy a sértett elköltözött a közösen lakott ingatlanból. Miután tudomást szerzett arról, hogy a sértett a házasság felbontása iránti keresetet is benyújtotta a bírósághoz, elhatározta, hogy a sértett által lakott ingatlan szerelvényeinek megrongálásával lakhatási nehézségeket okoz, így próbálja meg a sértetett visszaköltözésre bírni. Az erre tett eredménytelen kísérleteit követően elhatározta, hogy megöli a sértettet, ha az övé nem lehet, másé se legyen. Elhatározta, hogy felesége lakóingatlanában gázrobbanást idéz elő, mellyel a házastársa életét is kioltja. Elhatározásának megfelelően a sértett távollétében annak lakóingatlanába bement, gázszivárgást idézett elő, amely megfelelő koncentrációban, elektromos szikra kialakulása esetén magában hordozta pusztító erejű robbanás reális veszélyét, mely az ott tartózkodó sértett halálát is eredményezhette volna. A sértett az erős gázszagot azonban észrevette, elzárta az udvari gázcsapot és kiszellőztetett, így a cselekmény kísérleti szakban rekedt.